A madarak és fák napja

2020.05.10

A madarak és fák napjának célja 

különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját. Az esemény iskolai keretek közé az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által 26.120/1906 számon kiadott rendelet által került, melynek értelmében az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett "természetvédő" és "erkölcsnemesítő" szellemben méltatni a Madarak és Fák Napját.

Személyesen engem, hogy érint?

Leginkább a fecskék jelenlétén érzem, hogy szükség van ilyen és ehhez hasonló kezdeményezésekre. Emlékszem, gyerekkoromban annyi fecske volt, hogy amikor bicajoztunk a haverokkal, nem egyszer kellett lehúzni a fejünket, nehogy eltaláljon bennünket egy fecske, amely épp az úttest által árasztott meleg levegőben fürdőző bogarakra vadászott. Persze tudtuk, hogy nem fogunk összeütközni, hisz sokkal ügyesebbek nálunk. A repülés nagymesterei.

Mindenfele, eresz alatt, istállóban, elhagyatott házak mennyezetén fecskefészkek voltak. Nem zavart bennünket, elfértünk egymás mellett.

Mi a helyzet manapság?

Alig látni valamerre fecskefészket. A csivitelésük hangját már rég elfelejtettem. Minap azt vettem észre, hogy a fészerünk irányából valami olyat hallok, amiben már nagyon régen volt részem. Fecske csivitelés. Kíváncsi lettem, hogy valóban fecskék költöztek hozzánk, vagy csak a régi emlékek elevenedtek fel bennem. Valóban, egy kezdődő - építés alatt álló - fecskefészket találtam. Egy "ifjú pár" körözött a fészer mennyezete alatt, szinte násztáncot járva. Lehet, hogy az is volt. Szívemben újra éreztem fiatalkorom pillanatait, újra gyereknek éreztem magam. Rendkívüli érzés fogott el. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fontosak számunkra a fecskék - összességében az állatvilág -. Ezzel együtt félelmet is éreztem. Mi lesz ha a jövőben ennyi fecske sem lesz? Mi emberek tehetünk erről? Ha igen mi az amit tenni kellene, hogy ezt a romló folyamatot leállítsuk, és visszafordítsuk?

Vigyázzunk nagyon rájuk, mert nélkülük sokkal szegényebb lenne a világunk!