A múlt értékeit kutatva építi a jövőt a fejlesztési osztályvezető – interjú Kerekes Györggyel

2020.05.19

- Kedves Osztályvezető Úr! Kérlek, mutatkozz be olvasóinknak!

- Kerekes György, tősgyökeres mezőhegyesi lakos vagyok. Családom öt generáció óta él a településen. A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.-nél dolgozom, jelenleg a Fejlesztési Osztály osztályvezetőjeként.

- Agrármérnök vagy, ezért meg kell kérdeznem, hogy a családi hagyományokon kívül honnan ered az érdeklődésed Mezőhegyes régiségei iránt?

- Érdeklődési köröm meglehetősen szerteágazó. Már gyermekkoromban felkeltették érdeklődésemet a régmúlt emlékei, azóta érdekel a helytörténet, a családtörténet. Nagy hatással volt rám az általános iskolában Balanyi Miklós tanár bácsi, és az általa vezetett Természettudományi Kör. Felnőttkoromra komolyabban is beleástam magam a történelemtudományba és sok régiséget gyűjtöttem össze. Többek között van egy közel ötszáz darabos képeslapgyűjteményem mezőhegyesi lapokból, ami 2012-ben könyv formájában is megjelent "Békebeli Üdvözlet Mezőhegyesről" címmel. A Város iránti elkötelezettségem kapcsán lettem a Város- és Környezetvédő Egyesület elnöke 2009-ben. Hobbijaimra munkám mellett szakítok időt, amiben a családom nagyban támogat.

- Mikortól veszel részt az amatőr régészek fémkereső műszerrel végzett kutatásaiban?

- 2015-ben ismerkedtem meg az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum akkori igazgatójával, Rózsa Zoltánnal egy lelőhely hitelesítése kapcsán. Ő hívott meg az orosházi múzeumnál akkor formálódó, civil fémkeresős csapatba. Azóta végzem lakóhelyem környékén a régészeti lelőhelyek felderítését. A Száraz-értől délre fekvő területek jelentős hányada "fehér folt" volt a régészeti adattárban.

- Hány lelőhellyel gazdagítottad Magyarország régészeti térképét?

- Az elmúlt öt évben mint önkéntes régészeti lelőhely-felderítő, több mint ötven lelőhelyet találtam meg, melyek mind bekerültek az országos régészeti lelőhely adattárba. Ezeket a beazonosított lelőhelyeket nem csak a felszínen található kerámiák alapján, hanem fémkereső műszeres vizsgálattal is hitelesítjük, és az ott talált leletek mind a múzeumba kerülnek, ezáltal gyarapítva a múzeum gyűjteményét.

- Pontosan hogyan végzitek, szervezitek a fémkeresős lelőhelyfelderítést?

- A felderítés során fémkereső műszerrel járjuk a helyszínt. Minden fémkeresősnél van egy GPS készülék, melybe a lelet megtalálásakor rögzítjük a megtalált tárgy rövid megnevezését és a koordinátáit. Amikor a tárgyakat a múzeumba beszolgáltatjuk, akkor annak mellékletét képezi a GPS-koordináta, ami a későbbi adatfeldolgozás során nyújt támpontot. Térképre lehet vinni, amin megjelenítve azután különféle következtetéseket lehet levonni, például leletszóródás, tárgytípusok esetleges koncentrálódása stb. 2018-ban az orosházi múzeum gyűjtőterületén előkerült érdekességekből egy kiadvány is napvilágot látott "Fémek a földből" címmel, ezzel is megköszönve és elismerve a civil segítők munkáját. 2015 óta nem csak helyi szinten az egyes múzeumok körül, hanem országosan is formálódik a Közösségi Régészet szervezete, amelyben nemcsak fémkeresősöket, hanem minden a helytörténet iránt érdeklődő embert szívesen fogadnak.

- A Ménesbirtok iskolájának kollégista tanulói is részt vettek azon az ásatáson, amelyet ugyancsak az általad azonosított lelőhelyen végeztetek. Mesélj kicsit erről a lelőhelyről!

- 2015 nyarán azonosítottam egy lelőhelyet az Élővíz-csatorna partján, egy - valószínűsíthetően - templom körüli temetőt, illetve téglaépítményt. A 2017-ben és 2019-ben megtartott leletmentő ásatás során a téglaépítményt feltárva kiderült, hogy az egy égető kemence, mégpedig cserépégető kemence. A temető egy jelentős részét sikerült eddig feltárni, ám a templomot még nem értük el. Az égetőkemence jelentősége abban áll, hogy az elpusztult falu és temploma egyelőre csak Árpád-kori kerámiákat, illetve érmeket tartalmaz a tatárjárással bezárólag. A lelőhely jelentőségét az adja, hogy ebből a korszakból nincsen dokumentálva tetőcserép használata a Kárpát-medencéből. A következtetések alapján ez a faluhely, a templomkörüli temető és az égetőkemence köthető az innen nem messze, a Maros partján lévő, Egresi Ciszterci Monostorhoz, melynek feltárása 2015-ben kezdődött meg. 2019 nyarán egy látogatáson vettünk részt a monostor ásatásán, és valóban ugyanolyan tetőcserepeket láttunk, mint amilyenek ebben a kis falucskában vannak! A legvalószínűbb magyarázat, hogy amikor III. Béla 1179-ben Egresen monostort alapított, a franciaországi Pontigny apátságból - ahol még ma is megtalálhatóak ugyanilyen cserepek - Egresre érkező szerzetesek hoztak magukkal mestereket is, akik felépítették az apátságot. Ezután elmentek és renoválták az apátság birtokul kapott falucskájának régebbi templomát. Így épülhetett nálunk cserépégető kemence, és használhattak tetőcserepet. Az idei évben szeretnénk, ha a templomról pontosabb képet kaphatnánk.

- Megosztanál az olvasókkal egy jelentős leletet, amellyel a munkád során találkoztál?

- Ilyennek tekinthető Kopáncs-pusztán egy szintén a tatárjáráshoz köthető elrejtett éremkincsnek az újbóli megtalálása. Ezt az éremkincset 1919-ben kiszántották a földből, és két gazda részben összeszedte. Ebből akkor született egy tudományos cikk, a kincs megtalálásának helye viszont feledésbe merült. A korabeli iratok alapján, térképen próbáltam meghatározni, hogy hol lehetett ez a hely. Az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum munkatársaival és civil fémkeresős csapatával kimentünk beazonosítani a vélt lelőhelyet. Óriási szerencse ért bennünket, sikerült megtalálni olyannyira, hogy az eredeti megtaláláskor összeszedett éremszámnál is többet, közel 900 érmet sikerült a mai napig felgyűjteni. A tervek szerint ebből az éremkincsből is könyv fog születni a közeljövőben.

- Mi a legfrissebb élményed, a közelmúltban talált legjelentősebb fémlelet, amiről hírt adhatunk?

- A 2019-es év téli szünetében, december végén és január elején, egy héten belül a középkori Mezőhegyes területén két aranyforintot is sikerült találnom. Az egyik Zsigmond király aranyforintja, a másik Mátyás király aranyforintja. Ezek önmagukban is nagy értékű leletek, az érdekességük igazán abban áll, hogy ezekben a vidéki falvakban, mint amilyen a középkori Mezőhegyes is volt, nemigen volt olyan módos gazdag ember, aki megengedhette magának, hogy egy ilyen értékű vagyont félretegyen, azt ne forgassa vissza a gazdaságába, ne költse el, ne vegyen rajta tenyészállatot, vagy bármi olyan eszközt, amivel a saját boldogulását tudta elősegíteni. Valószínűleg ezeket az érmeket nem elvesztették, hanem elrejtették, eldugva tartották, és valamilyen krízishelyzetben nem tudtak érte visszamenni, ezért hát ott maradt a földben.

- Gratulálok az elkötelezett kutatómunkádhoz és kívánom, hogy lelkesedésed, elkötelezettséged tartson ki nyugdíjas korodig, és még tovább! Remélem, hogy egyszer az általad megtalált leleteket Mezőhegyesen is bemutathatjuk a nagyközönségnek.

- Köszönöm szépen az elismerő szavakat! A területi múzeum biztosan támogatná egy időszaki kiállítás berendezését.

- Köszönöm szépen az interjút!
- Köszönöm szépen a lehetőséget!

Interjú: Tarkó Gábor, a Mezőhegyesi Kozma Ferenc Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója
Fotó: Bíró Gyöngyvér régész, Kerekes György fejlesztési osztályvezető, Pintér Gábor referens