Nagy nevek - közös sorsok

2020.05.08

Paudits Béla - Antal Imre - Szilágyi István

Három nagy ember, akik rengeteg örömet, felejthetetlen alkotásokat hagytak maguk mögött, számtalan diplomával, és kitüntetésekkel elismerve, mégis nyomorban, szenvedve mentek el... 

Paudits Béla

1949-ben Budapesten született. Eredeti szakmája bútorasztalos volt. 1971-ben végezte el a főiskolát, majd a József Attila Színházhoz szerződött. 1974-től 1984-ig a Madách Színház tagja volt. Később öt éven keresztül szabadfoglalkozású színművész. 1986-ban szerzett diplomát a Vendéglátóipari Főiskolán. 1989-től újra szerepelt a Madách Színházban. Munkássága elismeréseként 1993-ban Jászai Mari-díjat kapott. 1993-1997 között Torontóban élt. Önálló show műsorai mellett rendezéssel is foglalkozott. Utolsó bemutatója 2004-ben volt. Utolsó éveiben komoly betegségekkel és anyagi problémákkal küzdött. 2018 júniusának elején stroke miatt kórházba került. 2018. június 13-án hunyt el a Szent János Kórházban.

Antal Imre

1935 -ben született Hódmezővásárhelyen. Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, érdemes művész. Zongoristaként - mint az Országos Filharmónia szólistája - a világ minden szegletében fellépett. Számos nemzetközi versenyt megnyert, 1966-ban pedig a budapesti Liszt Ferenc-verseny II. helyezettje lett. Országos ismertséget azonban a televíziós pálya hozott számára. Első nagy sikerét a Halló fiúk, halló lányok! műsorvezetőjeként aratta. A szakiskola után 1954 és 1959 között a Zeneakadémián folytatta tanulmányait Antal Istvánnál és Hernádi Lajosnál, majd az Országos Filharmónia szólistája lett. Mivel diplomamunkájához oktatási gyakorlat is kellett, tanítványt vett maga mellé, az akkor nyolcéves Presser Gábort. Antal Imre arról is ismert volt, hogy hét nyelven beszélt tökéletesen. Antal Imre szenvedélyesen dohányzott és az italt sem vetette meg. Családja nem volt. Édesanyjával élt, akinek halála után élete lejtőre került: magányosan, elhagyatottan, egyre betegebben tengette napjait. Elesettségében 2008 - ban bekövetkezett haláláig többen próbálták támogatni, kevés sikerrel.

Szilágyi István

1937 - ben született Gyomán. 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1965-től 1973-ig az Irodalmi Színpad, 1973 és 1975 között a Vidám Színpad tagja volt. 1975-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1976-ban a Vígszínház tagja lett. A Mafilm társulatához 1979-ben került. Karakterszerepeket alakított. Az 1959-ben készült Égrenyíló ablak című filmben állt először kamera elé. Országosan ismertté 1968-ban Sípos úr figurájának megformálása tette a Bors című tévéfilmsorozatban. Legnagyobb sikerét az 1974-es Keménykalap és krumpliorr plakátragasztó Lópici Gáspár szerepével aratta. 1998-tól a Győri Nemzeti Színház tagja volt. Felesége Humenyánszky Jolán szobrászművész. Fia Szilágyi Péter operatőr.

Utolsó éveiben Budapest Rákosliget lakója volt, rendkívül szerény körülmények között élt. 2020. május 3-án holtan találták lakásában. Nagy valószínűséggel 49 éves fia, Szilágyi Péter verte agyon, aki korábbi, apjával szemben 2018-ban elkövetett súlyos testi sértése miatt három évre felfüggesztett kétéves börtönbüntetés hatálya alatt állt.

Ez is érdekelhet: